Sok hölgy életében eljön egyszer az a pillanat, amikor megfogalmazódik benne a gondolat, hogy szebb vagy nagyobb melleket, dúsabb kebleket szeretne, esetleg korrigáltatná a meglévő aszimmetriát. Cikksorozatunkban dr. Debreczeni Béla plasztikai sebésszel beszélgetünk a mellnagyobbítással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, valamint az ezzel kapcsolatos tévhitekről és félelmekről.

– Nagyon sok minden terjed a médiában, nagyon sok minden terjed Facebook csoportokon belül kiszakadt implantátumokról, szövetekbe bekerülő szilikonról, szilikonbetegségről, ami egy kötőszöveti betegség lenne, esetleges autoimmun betegségeknek a felerősödéséről, különböző szilikonnal asszociált nyirokbetegségeknek a lehetőségéről. Az Ön praxisában melyek a mellnagyobbítással illetve az ehhez használt szilikon implantátummal kapcsolatos leggyakoribb félelmek, és mik erre a plasztikai sebész válaszai?

– Igen, ez ma nagyon aktuális téma, nagyon komoly kutatási terület a plasztikai sebészeten belül. A félelmek ezen típusa azzal kapcsolatos, ami valójában nem az orvoson múlik. Ez a szervezetnek a reakciója a beültetett anyagra. Ez az, ami igazából előre nem megjósolható.

Ennek a minimalizálása úgy lehetséges, hogy a lehető legjobb minőségű implantátumot használjuk. Élethosszig tartó gyártói garanciával, mert ma már ez is elérhető a legjobb implantátumoknál. Nyilván a gyártó azért vállalja az örökgaranciát, mert biztos a termékei minőségében.

A hosszú évek óta végzett emlőrekonstrukciós tevékenységem során számtalan implantátumcserét végeztem, és az ezek kapcsán elvégzett szövettani vizsgálatok eredménye mindig meggyőző volt. Én soha nem találkoztam a felsorolt eltérésekkel, amelyek a félelem tárgyát szokták képezni.

– Pontosan mire terjed ki az említett élethosszig tartó garancia?

– Az élethosszig tartó garancia keretében a gyártó vállalja, hogy az implantátum bárminemű sérülésére, alaki deformálódására, gyűrődésére és a benne levő anyag szerkezetének a megváltozására cseregaranciát ad. Vannak olyan implantátumgyártók, akik bizonyos fokig még a műtéti költségekbe is beszállnak, vannak, akik csak magát a terméket garantálják.

Emellett elérhetők biztosítások is természetesen. Illetve amennyiben az implantátum egészségkárosítást okozna, akkor erre még az állami garancia is megvan, mert Magyarországon az egészségbiztosító minden szövet- és egészségkárosító idegen anyag eltávolítását finanszírozza. Ez esetben persze nem cseréről és nem korrekcióról beszélünk, hanem csak magának a sérült anyagnak az eltávolításáról.

­– Hogyan reagál a szervezet az implantátumra? Ami mégiscsak egy idegen anyag, akkor is, ha szövetbarátnak tekinthető.

Az implantátum egy teljesen semleges, immunológiai reakciót nem kiváltó anyag. Ennek ellenére, amikor bekerül a szervezetbe, a szervezet egy vékony kis hártyaszerű képződménnyel elhatárolja önmagától, ezáltal a szervezeten belül ugyan, de mégiscsak attól elkülönülten helyezkedik el az implant.

Ez a határoló hártya normál esetben a milliméter tört része vastagságú, ami kitapinthatatlan, nem befolyásolja az implantnak sem a megjelenését, sem a tapintását. Egy jól beültetett implantátum gyakorlatilag olyan, mintha a mell saját szövete lenne, tehát nem lehet tőle elhatárolni, vagyis nem lehet tapintással elkülöníteni.

Ha ez a határréteg, ez a hártya megvastagodik, akkor nyomást gyakorol az implantátumra, és ezáltal az egyik oldali mell eltérő, domborúbb, feszesebb lehet, tapintással fixáltabb lehet, és adott ritka esetben még fájhat is. Az esetek egy jelentős részében ez csak maximum egy kis aszimmetriát jelent, ami masszírozással, megfelelő kompressziós fásli használatával, illetve gyulladásgátló gyógyszerek segítségével orvosolható. A műtét után akár még három hónapon túl is lehet ezzel a kezeléssel eredményt elérni.

Abban az esetben, ha a panasz még a 9. hónap táján is fennáll, az újraoperálás mellett döntünk, de ezt a műtétet már nem az eredeti műtéthez hasonlónak kell elképzelni, mert annál jóval kevésbé invaziv. A műtét során ekkor egy úgynevezett tokfelszabadítást végzünk, ahol a tokon célirányú bemetszésekkel megkönnyítjük az implantátum elhelyezkedését, tehát egy nagyobb tokot alakítunk ki, ami által megszűnik a feszülés.

Ez egy reális következmény mellimplant esetén, amit orvosolni kell, megnyugtatásképpen azt tudom mondani, hogy feldolgoztam annak az intézménynek az adatait, ahol magánorvosi tevékenységem előtt 20 évig dolgoztam, és a statisztikák alapján száz műtétből négy vagy öt esetben volt ilyen jellegű panasz. Úgy, hogy ebben a vizsgálatban még a régebbi, első és második generációs implantátumok is benne voltak! Most jelenleg a harmadik generációnál tartunk, ahol még alacsonyabb a tokosodási arány.

Az ezeknél komolyabb műtéti komplikációk, mint a súlyos gyulladás, a bevérzések, vagy az érzésvesztés valójában csupán ezrelékes nagyságrendű veszélyt jelentenek. Természetesen léteznek olyan helyzetek, amikor ezek gyakrabban fordulhatnak elő. Fontos az orvos szakmai jártassága, gondossága, a problémamegoldó készsége. Ha a szakmai tudás és tapasztalat rendben van, akkor ezek a szövődmények valóban nagyon ritkán fordulnak elő, és ha mégis, akkor jól kezelhetők.

– És akkor el is érkeztünk a félelmek másik csoportjához, az elrontott műtétektől való félelem, ami tehát a szakmai minőségre, a munkaminőségre irányul.

– Teljesen természetes, hogy a kivitelezés minősége nem azonos a különböző orvosoknál, a különböző intézményeknél. Minél magasabb szintű a szakmai felkészültség, annál kisebb a hibalehetőség. Mivel ez egy árérzékeny szakma, jelen vannak azok a viszonylag alacsonyabb árfekvésű plasztikai egységek, akik alacsonyabb áron kínálnak megoldást.

Az orvos felkészültségéről, empátiakészségéről és alaposságáról mindenki személyesen tud meggyőződni akkor, amikor eljön – elmegy – konzultációra, elbeszélget az orvossal, megnézi az orvos a képeskönyvét a korábbi műtétekről, saját szemével látja, hogy ilyen volt, ilyen lett. Az internet segítségével pedig általában könnyen utána lehet nézni, hogy az adott orvos korábbi páciensei milyen véleményt formálnak róla. Rólam is lehet szép számban visszajelzéseket, értékeléseket olvasni a Google kereső erre szolgáló felületein.

– Vannak esetleg olyan félelmek is, amelyekre az orvosnak nincsen megnyugtató válasza?

– Inkább úgy mondanám, hogy a félelmek harmadik csoportjába azok a félelmek tartoznak, amelyekre az orvosnak nincs egyértelmű, objektív válasza. Például az a tudat, hogy egy idegen valami van a testembe beültetve, és attól félek, hogy majd ez az érzés nem akar elmúlni. Ilyenkor tulajdonképpen a páciensnek az önmagától való félelméről beszélhetünk.

Ez az a bizonytalansági faktor, amit a legnehezebb eloszlatni, mert ez nem egy objektív félelem. Ezek olyan egyre fokozódó félelmek tudnak lenni, amelyek mentén a páciens akár odáig is eljuthat, hogy nemet mond a műtétre. Az általa nagyon vágyott műtétre mond nemet, mert olyan szintű belső félelmeket generál magában a saját testével szemben, hogy kénytelen lemondani arról.

Természetesen ez csalódottsághoz, kiábrándultsághoz és az önmagával való elégedetlenséghez vezethet. Ez még tovább rontja a helyzetet.

Ezért fontos nagyon, hogy a döntés meghozatalában a páciens testét és lelkét egyszerre kell megnyugtatnunk. A páciensnek hinnie kell az orvosában, abban, hogy az orvosa legjobb tudása szerint és a páciens érdekében dönt a beavatkozás mértékéről vagy annak esetleges el nem végzéséről, amennyiben a kérés lehetetlen, vagy például a páciens hegesedésre való genetikai hajlama miatt nem ajánlott.

Előfordul az is, hogy mást lát a tükörben a páciens és az orvos. Amennyiben az orvos valamiféle diszmorfofóbiás zavart sejt, be fogja vonni a pszichológust is a döntési folyamatba. Ez a fajta testképzavar valójában elég gyakori. Egy a pályája felén, vagy már azon túl levő orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy megállapítsa, a páciens kellőképpen felkészült-e lélekben erre a beavatkozásra, vagy sem.

Olykor olyan sok félelem van jelen a páciensben, hogy maga az orvos javasolja a műtét halasztását.

Inkább mondjunk nemet vagy inkább várjunk, mint hogy ez utána elégedetlenségnek a forrása legyen. Inkább előtte sírdogáljunk, mint utána. Biztos, hogy ez így jobb, de ugyanakkor nem hagyjuk gazdátlanul ezt a félelmet. Ennek a félelemnek a gazdája az lehet, aki ezt menedzselni tudja. Ez lehet akár egy támogató partner, lehet egy egyenes ágú rokon vagy éppen lehet egy szakpszichológus.

Egy valamit magára adó klinikának pszichológus kapcsolatrendszere kell, hogy legyen. Ez legalább annyira fontos, mint a műtét előtti-utáni fizikai felkészítés.

Utóbbit mi kineziológus bevonásával végezzük, nehezebb esetekben pszichológust is alkalmazunk. A megfutamodási ráta ebben az esetben gyakorlatilag nullára redukálható. Így nem fordul az elő, hogy a páciens a műtőajtóban futamodik meg, például pánikrohamot kap. Ez senkinek nem lenne jó, se nekünk, akik a műtétre felkészülünk, se a páciensnek, mert ő ezt utána egyfajta kudarcként élné meg.

Félelmek nemcsak a műtét előtt lehetnek, hanem a műtét után is megjelenhetnek. Ilyen félelem lehet a szövődményektől vagy az eredmény tartósságától való félelem, vagy a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie a különböző gyógyulási szakaszokban.

Előfordul továbbá a féloldali implantátum-vesztéstől való félelem. Sok ilyen páciens érkezik hozzám, akik mások által operáltan kerülnek ilyen helyzetbe. Először is hangsúlyoznám, hogy 26 évnyi praxisom alatt – tudomásom szerint – nem fordult elő olyan, hogy akár csak 1-2 hónapig is az egyik oldali implantátum nélkül kellett élnie egy hölgynek. Másrészt az ebbéli félelmet is el lehet oszlatni azzal, hogy csak egy nagyon belátható ideig tart ez az állapot. 2-3 hónap kell a szöveti regenerációhoz, utána teljesértékű helyreállításra képes egy gyakorlott plasztikai sebész. Erre is van tehát megoldás. De itt már kevés az esztétikai képzés, itt már helyreállító jártasságra is szükség van.

– És olyan eset előfordult az Ön praxisában, amikor a páciens túl volt a sikeres műtéten, ami mind esztétikailag, mind orvosi értelemben jól sikerült, de a páciens mégsem volt elégedett?

– Olyan eset néha előfordult, hogy a páciens végül nem tudott azonosulni azzal a testképpel, ami a műtét után a sajátja lett, és kérte az implantátum eltávolítását, ez azonban extrém ritka, pont az alapos felkészülés eredményeképpen. Fontos, hogy a páciens biztonságban érezze magát, és ha végül ezt a döntést hozza meg, ezen az úton is támogassa őt az orvosa.