Minden műtétnek van kockázata, a szépészeti beavatkozások se mindig veszélytelenek. Nem szeretnénk senki kedvét elvenni ezektől, de jobb óvatosnak lenni. Agyi köd, depresszió, ízületi fájdalmak – ez csak néhány tünete a világszerte sok százezer nőt érintő mellimplantátum-betegségnek. Miért és hogyan alakul ki, kiket érinthet, és mit tehetünk, ha már kialakult? A témáról érintettekkel és plasztikai sebész szakértővel beszélgettünk.

Orsinak a terhessége előtt sem volt nagy melle, de a szülés utáni szoptatástól még inkább veszített a feszességéből. Két éve döntött a mellimplantátum-műtét mellett.

„Vágytam rá, hogy szép cicim legyen, ne kelljen melltartót hordani nyáron, legyen újra önbizalmam – meséli Orsi. – Műtét előtt csak a tokzsugorról, a mellnagyobbító műtétek lehetséges szövődményéről tájékoztattak. De megnyugtattak, hogy ez ritka, ha mégis előfordul, az implantátumot a gyártó cég garanciálisan kicseréli, csak a műtéti költséget fizeti a páciens. A gyártó elvileg ad felhasználói kézikönyvet is az orvosnak, amit neki kell a páciensnek továbbítani. Én viszont nem kaptam, csak két plasztikkártyát az implantátum típusáról, és az örök garanciát. A műtét után meg voltam elégedve az eredménnyel.”

Viszlát, gyönyörű mell!

Korábban hidegben elfehéredtek Orsi ujjai, de a műtét után a fehéredés elérte a tenyerét is.

„Kiderült, autoimmun betegségem van, ez volt az a jel, hogy komoly baj van – folytatja. – Megbetegedtem, fulladtam, így bementem az ügyeletre. Ezután kezdtem gyanakodni, hogy a tüneteimet az implantátumok okozhatják. Egy manuálterapeuta ismerősöm, aki túlesett az explanton, azaz a mellimplantátumait műtéti úton eltávolították, azt tanácsolta, hogy menjek el vérvételre és MR-vizsgálatra. A vérképemen az immunrendszerhez kapcsolódó értékek rosszak lettek. Olyan immunológushoz kerültem, aki elismerte, hogy létezik a mellimplantátum-betegség. Ott derült ki, hogy még három, az implantátummal összefüggő autoimmun betegségem alakult ki. Régen életvidám voltam, de enyhe depresszióm lett, csökkent a libidóm. Hullott a hajam, vizesedtem, nem tudtam aludni, ízületi és izomfájdalmakkal küzdöttem, heti öt erőnléti edzés mellett híztam. Az immunológus megerősítette, hogy az implantátum okozza a tüneteimet, és leírta a kórlapomra, hogy minél hamarabb el kell távolítani. A műtétet végző orvostól kértem MR-re beutalót, de a sebészetre küldött. Meg sem kérdezte, mi a baj az implantátummal. Egy másik kórházban kértem időpontot explant műtétre, de sírva jöttem haza, mert az orvos szerint elég egy fél évre kivenni a szilikonbetétet, pihentetni a mellet, majd újat berakni. Amikor elutasítottam, közölte, hogy gondoljam bele, mit fog szólni a férjem, ha megint kis mellem lesz.

Végül azt mondta, keresnek, ha lesz műtéti időpont, de hónapok múlva sem hívtak. Egy harmadik kórházban találtam egy plasztikai sebészt, aki nyáron megműt. Az explant 3,2 millió forintba kerül, ezt nem tudnám kifizetni. Az implantátum-betegséggel érintettek Facebook-csoportjában olvastam, hogy ritkán, de indokolt esetben tb-alapon is megműtenek. Félek, hogy fogok kinézni a műtét után, de tudom, hogy így lesz a legjobb. Várom, hogy ismét tudjak futni a kutyámmal, fájdalom nélkül élni, hason aludni.”

Pontatlan tájékoztatás

Nikinek négy gyereke született, a szoptatástól megereszkedett a melle. Szerette volna visszakapni a nőiességét, az önbizalmát, ezért 2014-ben az implantátum mellett döntött. Évekig elégedett volt az eredménnyel, aztán 2019-ben fájni kezdett a gerince.

„Régóta sportoltam, de már nem bírtam a fizikai terhelést, mert fájt a hátam – meséli a nő. – Ekkor kezdődött a koncentrációs nehézségekkel, feledékenységgel járó agyi köd is. Nehéz időszakon mentem keresztül, a testi-lelki megterhelésre fogtam a tüneteket. Később a törzsemen, arcomon szemölcsszerű, barna foltok jelentek meg. Az orvos azt mondta, a korral jár.

2022-ben mammográfiai vizsgálat mutatta ki, hogy baj van az egyik implantátummal. MR-re küldtek, ami főleg magánellátásban vehető igénybe. Mivel egyedül nevelem a gyerekeimet, eszembe jutott, ha nagy a baj, nem lesz pénzem a műtétre. Az orvosi központban, ahol megműtöttek, közölték, lehet, hogy elhasználódott az implantátum. Akkor hallottam először, hogy tízévente célszerű kicserélni, mert korábban élethosszig tartó garanciát ígértek. Még arról sem tájékoztattak, hogy a sok panasz és egészségügyi kockázat miatt a gyártó visszahívta azt a típusú implantátumot, amit nekem ültettek be.

Az MR igazolta, hogy az egyik implant kiszakadt. Kérdeztem, hogy ez okozhatja-e a panaszaimat, amire azt mondta a háziorvos: lehet, de nem valószínű. Közben egyre rosszabbul voltam, ami pszichésen is megviselt. Azt éreztem, van bennem valami, amitől meg akarok szabadulni. Az sem érdekelt, ha nem marad mellem, csak vegyék ki belőlem az implantátumot.

Tavaly találtam rá a kilencezer fős, mellimplantátum-betegséggel élők Facebook-csoportjára. Nekem is ők mondták, ha az egészséget veszélyezteti az implantátum, van lehetőség tb-alapú műtétre. Nyáron műtenek. Hónapok óta fáj a mellem, félek a komplikációktól. Ha ott maradok a műtőben, ki fog kártérítést fizetni és felelősséget vállalni azért, hogy az életem tönkrement? Ha az implantbeültetés előtt tájékoztattak volna a valós kockázatokról, valószínűleg nem műttetem meg magam.”

Mikor kell megválni az implantátumtól?

„A mellimplantátum-betegség (Breast Implant Illness – BII) nem egységes diagnózis, hanem komplex tünetegyüttes. Riasztóan hangzik, ezért fontos a betegek korrekt tájékoztatása – magyarázza dr. Debreczeni Béla Zoltán plasztikai sebész, igazságügyi szakértő. – Jellemző panaszai a fáradékonyság, az ízületi fájdalom, koncentrációs zavarok, agyi köd, hajhullás, szorongás, valamint a különböző autoimmun tünetek. A panaszok hátterében állhat már meglévő krónikus gyulladás, immunbetegség, melyek felerősíthetik a tüneteket.

Az implantátum sérülése, szakadása is okozhat krónikus gyulladást, immunológiai jellegű panaszokat. Az esetleges sérülés, illetve akár az implantátum körül megjelenő szilikon esetén javasolt az implantátum cseréje. Ha időben észreveszik a bajt, megelőzhető egy nehezebb műtét.

A legtöbb, implantátumbetegségre utaló probléma nem életveszélyes, de kivizsgálást igényel. Ha immunológus szerint indokolt, akkor el kell távolítani az implantátumot.

Az időben végzett implantátumkivétel vagy -csere ideális esetben nem jelent nagy beavatkozást, de ez függ a tok állapotától, a gyulladás mértékétől, a korábbi hegektől és a szükséges korrekciótól. Ha nem kerül be új implantátum, a mellet újraformázzuk, sokszor felvarrás is szükséges. A mell kisebb lesz, de a szép formája megmarad.

Az explant után sok beteg állapotjavulásról számol be. Ha immunológiai eredetű volt a probléma, az eredeti szöveti viszonyok visszaállításával a tünetek nagy része megszűnik.

A páciens is kérheti az implant kivételét. Ilyenkor célszerű megbeszélni pszichológussal, plasztikai sebésszel a döntés okát, hogy az egészségi állapot által nem indokolt, túlzott félelem miatti műtétet később ne bánja meg a páciens.

A mellimplantátum beültetése előtt a tokzsugor lehetőségéről minden beteget tájékoztatni kell. Az implantátumtok egy természetes, kötőszövetes védőréteg, melyet a szervezet a beültetett mellimplantátum köré épít, belső felszíne ízületi hártyához hasonlít. Ha a tok kórosan megvastagszik, összehúzódik vagy megkeményedik, nyomást gyakorol az implantátumra, ami a mell keményedéséhez, fájdalmához, vagy akár látható torzulásához vezethet. Az I. és II. stádiumú tokzsugort, amikor enyhén kitapintható a tokszövet, a mell feszesebb a normálisnál, nem kell műteni, III. és IV. stádium esetén, amikor látható eltérés és fájdalom is megjelenik, az implantátum cseréje tokfelszabadító műtéttel, vagy annak eltávolítása és az emlő újraformázása elkerülhetetlen.”

Régi vs. korszerű darabok

„Az elmúlt tíz évben fejlődött az implantátumok felszínének anyaga és a benne lévő szilikon minősége – magyarázza dr. Debreczeni Béla Zoltán. – 2018 végétől kivonták a forgalomból az érdes felszínű, makrotexturált implantátumokat. Ez a típus jóval erősebb irritációt jelentett a szervezetnek, több immunológiai választ, steril gyulladást generált, így gyakrabban okozott panaszokat. Tünetmentesség esetén nem kötelező a cseréje, de ha a tokszöveten látszik eltérés, vagy az implantátumon öregedés jelei mutatkoznak, ajánlott kicserélni.

A korábbi implantátumokban lévő folyékony szilikon sem terjedt szét a szervezetben. Maximum az első, hónalji nyirokcsomóig szivároghatott, de onnan nem tudott továbbterjedni. A modern, sima vagy mikrotexturált felszínű, kohezív (sűrű szilikonzselé) géllel töltött implantátumok már egyáltalán nem tudnak a szervezetbe szivárogni. A korszerű implantátum azt is lehetővé teszi, hogy műtéti tokfelszabadításnál ne kelljen azt feltétlenül eltávolítani. Steril gyulladásos választ azonban kiválthatnak, ami indokolhatja a cserét.

Elsősorban a makrotexturált implantátum okozhat daganatos megbetegedést, nyirokrákot (BIA-ALCL, Breast Implant-Associated Anaplastic Large Cell Lymphoma), de ez nagyon ritkán fordul elő. Ez egy speciális immunrendszeri limfóma, ami az implantátum körüli szövetben alakul ki. Általában a mell hirtelen megduzzadásával, folyadékgyülem okozta feszüléssel jár.  Korai stádiumban az implantátum és a teljes tok eltávolításával eredményesen gyógyítható.

A napokban egy szakmai világkongresszuson hallottam, hogy két lehetséges génpárra vezetik vissza a betegségre való hajlamot, így várhatóan egy-két éven belül akár egy egyszerű genetikai szűréssel is meg lehet mondani, kinek van hajlama a betegségre. Szintén nagyon kis számban fordult elő a régi típusú implantátumot viselő hölgyek körében a BIA-SCC laphámkarcinóma, ami egy agresszív daganatos megbetegedés. Ez még ritkábban fordul elő az implant körüli tokszövetben, mint a BIA-ALCL. Olaszországban, ahol az emlő plasztikai sebészete kiemelt figyelmet kap, a 2018–2022 közötti időszakban évi százezer implantátumbeültetésre jutott három-hat BIA-ALCL-megbetegedés. Ez a szám megegyezik a hazai esetek megbetegedési rátájával is. Ezért is javasolt a régi típusú implantátumot viselő hölgyeket ellenőrző vizsgálatra hívni, és indokolt esetben cserélni az implantátumot.”

Hogyan előzzük meg a bajt?

„Ma már egyre több kolléga veszi komolyan a mellimplantátummal összefüggő tünetegyütteseket, de tény, hogy ez nem volt mindig így – meséli a szakember. – Az orvostudomány viszont folyamatosan fejlődik, újabb adatok, nemzetközi ajánlások jelennek meg, szigorúbb a betegkövetés, precízebb a kivizsgálás. A minimál invazív technikával végzett műtétek és a modern implantátumok viselése jóval kisebb terhelést jelent a szervezetnek.

Mivel egyes gyulladásos és immunológiai betegségek hajlamosíthatnak a BII-re, a műtét előtt a páciensnél kötelező rákérdezni ezen betegségekre, családi anamnézisre, allergiás hajlamra, korábbi implantátumintoleranciára vagy a mással összefüggésbe nem hozható tünetekre. Emellett a műtét előtt szükséges az emlőről képalkotó vizsgálatot készíteni, és vérvizsgálatot, hogy ellenőrizzük, nincs-e gyulladás a szervezetben.

Az altatáshoz szükséges EKG, mellkasröntgen és krónikus betegség esetén az adott szakorvostól jóváhagyó lelet. A szervezetben lévő baktériumok (melyek ugyan nem gennykeltő kórokozók, de folyadékot termelnek), ha az implantátum köré férkőznek, szintén okozhatnak krónikus gyulladást. Ezért fontos a műtét előtti góckutatás.

A későbbi implantátumbetegségek megelőzésében kiemelt jelentőségű a megfelelő, sima felszínű implantátum használata, a traumamentes, szövetbarát műtéti technika, melynek következtében a legkevesebb szöveti gyulladás, ödéma és hegesedés alakul ki.

Ezek betartásával nincs posztoperatív fájdalom, lecsökken a vérzésveszély, az izommozgással összefüggő deformitások és bizonyos krónikus, gyulladást okozó folyamatok nem alakulnak ki. A szöveti feszülés a méretválasztással is csökkenthető. Általában a 300-400 köbcentiméter méretű implantátum az ideális. Ezzel a biológiai terhelés minimalizálható, elkerülhető a krónikus irritáció és a szöveti mikrokeringés túlterhelése is. Így csökkenthető a mellimplantátum-betegség kockázata is.”

Kontroll alatt

A nemzetközi ajánlás szerint mellplasztikaműtét után egy-, két- és háromhetes kontroll javasolt. A hathetes ellenőrzés a szöveti gyógyulásról ad információt, a három hónapos az esztétikai végeredményt is tükrözi, de fontos vizsgálni a műtéti hegeket, a belső szöveteket és a tokszövet érését is. Emellett a beültetett implantátumot évente célszerű UH-vizsgálattal, ötévente natív MR-rel ellenőrizni, hogy nincs-e rajta sérülés, szivárgás, deformitás.

Forrás: Nők Lapja Egészség, 2026. június–július, 64–67. oldal. Szerző: Hufnágel Gabriella. Szakértő: dr. Debreczeni Béla Zoltán plasztikai sebész, igazságügyi szakértő.