Sok hölgy életében eljön egyszer az a pillanat, amikor megfogalmazódik benne a gondolat, hogy szebb vagy nagyobb melleket, dúsabb kebleket szeretne, esetleg korrigáltatná a meglévő aszimmetriát. Cikksorozatunkban dr. Debreczeni Béla plasztikai sebésszel beszélgetünk a mellnagyobbítással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról, valamint az ezzel kapcsolatos tévhitekről és félelmekről.

– Nyilván sokakat foglalkoztat, hogy mi fog majd látszani abból, hogy plasztikai beavatkozáson estünk át? Ideális esetben milyen hegekkel  kell számolni?

– Évtizedek alatt hatalmas fejlődésen ment át a hegek pozicionálási technikája. Mindenképpen anatómiai redőkbe vagy határokra, vagy mellbimbó udvarszélre pozicionálunk – ez utóbbi is egy anatómiai határ. De rejtett hegnek tekintendő a mell alatti redő újrapozicionálása, vagy akár egy mellszéli vagy hónalji bemetszés is. Ezzel minimalizáljuk a heg láthatóságát.

A heg minőségét pedig a hegesedés legalább fél évig tartó folyamatának szakszerű támogatásával biztosítjuk. Ezalatt gyógyszeres, azaz speciális krémekkel történő, ill. biológiai, pl. bioptron lámpás kezelést értünk, de egyéb besugárzások, röntgen terápia, továbbá bármilyen hegmódosító kezelés – plazma, lágylézer – is szóba jöhetnek. Számos módszer van, amivel befolyásolni lehet a hegek szépségét, minőségét.

Ma már szakmai körökben ismert tény, hogy egy megfelelően elvégzett varrat hegesedése sokkal inkább függ a sebész kezétől, mint bármi mástól. Az ún. szövetkímélő technika, azaz a „no touch”, a nem erőszakosan egyesített sebszélek, a jó minőségű varróanyag sokkal, sokkal fontosabbak, mint bármi más.

Érteni kell hozzá, hogy mit mivel, mekkora feszüléssel és milyen varrattechnikával lehet egyesíteni.

Az összes többi részletkérdést meg lehet oldani a hegesedést támogató módszerek valamelyikével. Igenis válogatni kell a „jókezű” kollégák között, hogy kihez menjünk el műtétre.

– Mi az az elméleti határ, vagy a te szakmai tapasztalatodban mi volt az a legvékonyabb heg amit láttál?

– Az amikor tíz év után egy általam operált mellplasztikás hölgy két gyermek születését követően megjelent ismét mellformázásra, pontosabban implantátum csere révén „tunningolásra”, és a saját műtéti hegemet nem találtam meg a melle alján. Ilyen is létezik. Sok minden befolyásolja a heg szépségét, ebből az egyik az orvos kézügyessége. Meg merem kockáztatni, hogy hasonlóan a magas szinten űzött sportokhoz és a művészetekhez, az igazán szép hegek készítéséhez is szükséges valamiféle tehetség. Mint minden mást, a varratkészítést is lehet tanulni, fejleszteni, de idővel világosan kiderül, hogy kinek van igazán jó manualitása ehhez a művelethez és kinek nincs.

– Milyen típusú hegesedések ismertek?

– Az egyik az atrófiás heg, ami egy széthúzódásra hajlamos, gyenge kötőszövetet termelő heg. Erre van megoldás, ilyenkor egy felszívódó varróanyagot használunk nagyobb mennyiségben, amely provokálja a hegben a kollagén képződést.

A másik csoport a hipertrófiás heg, ami leginkább a fiataloknál jelentkezik. Ez esetben átmenetileg fokozott a kötőszövet termelés, az érhálózat túlfejlett lesz, emiatt ezek kicsit vastagabb és hosszú ideig rózsaszínű hegek, de megfelelő menedzsmenttel kb. a 6-9. hónap tájékára már a bőrrel azonos színűek és egyenlő magasságúak lesznek.

Az ún. keloidos hegképződés nem más, mint egy betegség. Itt már egy kötőszövet túlburjánzásról beszélünk, amely soha nem gyógyul meg spontán, és drasztikus kezelési módszereket igényel. Ilyenkor magába az elváltozásba kell szteroidot injektálni vagy pedig röntgenterápiát alkalmazni a hegen ahhoz, hogy ez elfogadható minőségűvé váljon. Az ilyen genetikai hajlamú pácienseket egyértelműen le kell beszélni a mellplasztikáról.

A keloidos hegképződésre a páciens meglévő hegei alapján lehet következtetni. Az esetek 90 %-ban a páciens által keloidosnak gondolt heg valójában nem az. Ritka tehát ez a típus, de annál fontosabb, hogy fölismerjük. Az ázsiai rasszok hajlamosabbak a kóros hegképződésre és az afrikaiaknak is fokozott a genetikai hajlama. A hegtetoválás egyes érintett országokban például egy egyfajta esztétikai célú beavatkozás, ami azt jelenti, hogy direkt provokálják ezeknek a hegeknek a létrejöttét.